Tél-dúdoló

 

Tél-dúdoló

Zúzmara álmodban csillag-játék volnék,

Messziről zuhannék, faágra akadnék.

Ragaszkodnék faggyal, kapaszkodnék jéggel,

Nyár-emléket sodró víz-tündér mesékkel.

Felhő-szánon sikló, kristály-porrá málló

Vágyból font fergeteg, lennék széllel szálló.

Testvéremmel százzal, kristály rabruhában

Megtapadnék sárban, dunna-fehér mában.

Hóként csend-igéző visszhangodba bújnék,

Avar reccsenésre szikrázó dalt szórnék.

Szarvas-érintésre, varjú didergésre

Ködként válaszolnék, múlt szavát idézve.

Tiszta fényből vásznat, holdsarlóból ágyat

Tükröznék vágyadra; égi jég-mintákat.

Gyermekszobás éjfélt, karácsonyt, jó-tündért

Ablakodra szőnék, felejtést hímző dért.

Onnan nézném bújón mosolygós álmodat,

Arcodon lángoló, elcsitult indulat.

Nem lennék olvadás, feloldó varázslat,

Maradnék jég-emlék, faggyá szőtt alázat.

                                                            2015. november 25-26.

                                                                          Netala