Érzelmek szemétdombján

Bejegyezte: -

 





 

Érzelmek szemétdombján

Bolygónyi félelem
nyújtózik alant.
Itt fenn szanaszét
csak a rendetlenség van:
szétdobált életek,
Istennél széljegyzett
lakónegyedek.
Gondolnád?
Kukák, eső-zilálta
sötét utcák szegletén
érték, mit megélt
idők-nyűtte
ezernyi nemzedék.

De nem!
Ott lenn
szél-hordott életek
bűzös maradékán
nem kotor már
tanulságért
az idő, a Nagy Rend.

Itt mindent megtalálsz:
lelkek jegyezte
dohos irattár.
Hiszed, bízod,
hogy meg-nem-élt
összes indulatod,
valamennyi felajzott
vágy-vonatod
menetrendjét örökre
felfő-hátra jegyezve tudhatod.
Mert semmi,
de semmi nem vész
vissza-nem-vonhatón el.
Lélek-buborékként
száll s ül itt
némán örökre fenn.
Őriz mindent
a titkos, néma
Isteni Csend,
Rezdülő tér
szitál alá ott lenn.

Vagy mégsem?
Mégsem oly nagyszerű
az elénk tett étrend?
Lásd,
nem-történt tanúként
ülünk mélyen itt lenn,
fényben ott fenn.
Tudjuk-e, meddig
tart nyitva a kocsma,
mikor zár
a mennybéli konyha?
Beültünk... A pincér
lapot tart elénk,
s te rendeltél.
De  jaj, már nem szerepelsz
Isten névsorában ott fenn.
A szakács, a kukta, a személyzet
éhségünk réges-rég
bűzös szemétdombra dobta.
Vársz némán...
Más vendégnek
a rendelést
sorban mind kihordta
a vak-süket
pincérnek álcázott horda.

*******

Álmod szórd
a kószáló szélbe messze!
Ne érjen fel hozzánk
kicsinyes életünk
reszketeg terhe!
Fogd vénülő kezem,
s engedj mindent, de mindent
csendben
örökre
el!

2019. október 6. – 2023. december 12.