Mindig az elsőt - Karácsonyi emlékeim

Bejegyezte: -

 


 

Mindig az elsőt!
 
Mindig az elsőt!
Mindenből a legelsőt!
Azt az első, kicsi
Jézuskámat soha
nem feledem.
Bújt hozzám
didergőn hidegben
magány-félt reggelen -
őrizve vitatkozós
álmom:
Hogy, amit
mondanak, mindig
másképpen hiszem,
másképpen csinálom:

Nem hittem
rénszarvasos szánban,
sem az eredendő bűn
otrombaságában,
de abban igen,
hogy fogjuk egymás kezét,
hogy valami borzongós
energiát sugárzunk
szerteszét.

Mindig az elsőt!
Mindenből a legelsőt!
Azt az első, féltést
soha nem feledem,
mely visszatér
olykor karácsony éjjelen
kivilágított utcán,
hó-ropogós sétán:
Éjféli misére
hömpölyög a tömeg
némán.
S mikor végre
felcsendül a dallam,
könnyes szemekben
tükröződik egy
mámor-remény
hajnal:

Lélek-ébredések vágya,
mely oly sok
harcot képes
veszteni, nyerni, viselni
arra a jobbik világra
várva,
melyben
ha megdörzsöljük
a lámpást,
az ember,
ez a suta képmás,
botló léptekkel
önzés-álmából ébredten
szalad, vágyik,
bújik vissza...

minden nem-elsőt
feledve,
Istent e
jég-fagyott világba
újraképzelve.

2014. december 20. - 2019. december 19.